„Nincsenek nagyratörő vágyaim 2016-ban sem” - interjú Bognár Szilviával

2016.01.28.
img

Többen elgondolkodunk ilyenkor, hogy mi az, amit várunk az új évtől. Vajon Bognár Szilvia hogyan látja az Óévet, és mit remél 2016-ban? Erről, és sok másról is mesélt nekünk az énekesnő.

Mire emlékszik vissza 2015-ből a legszívesebben?

Őszintén szólva sok kedves emlékem van. Családi pillanatok csakúgy, mint koncertélmények. Nem vagyok egy favorizáló típus.

Összességében milyen Óévet zárt?

Egyrészt igen eredményeset, hisz' az etNoéval megdupláztuk a koncertjeink számát és több kiemelkedően jó koncertünk volt: a BMC-ben tavasszal, aztán a Campus Fesztiválon, meg a Szimpla kertben és egy francia kisvárosban a Pot'Arts fesztiválon. Sőt, a karácsonyi évadzáró alkalom külön öröm volt számomra. Utóbbiból néhány videónk is felkerül majd, de a Szimpla kertből is van fent anyagunk, a BMC-s koncertet leadta a Jazzy Live. A Csintekerintővel sokat muzsikáltunk, jótékonysági alkalmakat is megragadtunk, hogy örömet szerezzünk olyan gyermekeknek, akik általában nem hallgathatnak élő előadásokat. Emellett más jeles produkciókban is részt vehettem: a tavaszi Leánydicsérő Kiss Anna költeményeivel, Kiss Ferenc zenéivel és az Ágikkal (Herczku Ágnes és Szalóki Ági) ugyancsak felemelő és különleges élmény volt. A Teljesség felé pedig minden alkalommal ajándék számomra. Ugyanakkor három gyermekkel némileg más az idő és az élet folyása, nem tudtam megvalósítani a 2014. év végi lemeztervemet egész év folyamán, sőt, egy új honlap ötlet is várat magára.

img

Milyen arányban sikerült megvalósítania 2015-ös céljait?

Részben már válaszoltam is. Nem tudnék arányokban fogalmazni, hisz' bizonyos dolgok nem összevethetőek. Örülök a szép produkcióknak, a gazdagító együttműködéseknek és minden jó eredménynek, de igyekszem nem nagyon búsulni a meg nem valósult terveken, hiszen minden viszonylagos, a megvalósulás várhat, de a gyermekek most kicsik, ez az idő nem tér vissza. No persze olykor nyughatatlan vagyok, feszít az alkotói vágy és tulajdonképpen ez a fajta "lépéshátrány" is. Talán furcsa ezt így az én számból hallani, de ez a realitás: a zenéinkre, koncertjeinkre, lemezeinkre, mint termékekre is gondolni kell, szem előtt tartva a fogyasztói társadalom igényeit és a piaci törvényszerűségeket, a zeneipar aktualitásait, stb. Mindezek mellett természetesen igyekszem megőrizni a család-hivatás közti egyensúlyt, hol sikerül, hol kevésbé.

Tett Újévi fogadalmat? Ha igen, mi volt az?

Bevallom, nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Elég maximalista ember vagyok, rendszeresen vannak elhatározásaim és törekvéseim, vagy csupán belátó következtetéseim, amelyek valamilyen irányba mutatnak. Mondjuk, hogy másképp kell beosztani az időmet, adott esetben több segítséget kell kérnem, hogy több időm maradjon a felkészülésre, s ebből nem szabad alább adni, vagy hogy bizonyos munkákat már nem vállalhatok el, ha az meghaladja jelenlegi lehetőségeimet, energiáimat. De ugyanígy van ez a magánéletben, a hétköznapi gondoskodásban, a szeretetben is, hisz' folyton tanulunk "a kölcsönösség gyönyörű láncreakciójában".

img

Van olyan fellépése idén, amit kifejezetten vár, vagy az összesre egyforma lelkesedéssel gondol?

Minden koncertet, meghívást ugyanolyan komolyan veszek és maximálisan "bevonódok", légyen szó egy baráti kör előtti beszélgetős éneklésről, vagy egy MÜPA koncertről. Ezzel együtt is vannak alkalmak, amelyek jobban lázba hoznak, mondjuk mert különös, új feladat talál rám. A legutóbbi produkció is ilyen volt, pár nappal ezelőtt Veszprémben, majd Ljubljanában a Magyar Rádió Énekkarával, Bolya Mátyással és Szokolay Dongó Balázzsal énekeltem. Határérték 2.0 című műsorunkban a program alapjául szolgáló kórusművek Kodály Zoltán, Bartók Béla és Ligeti György szerzeményei. A feldolgozott népdalok, népi dallamok hagyományos megszólaltatásával, illetve népzenei ihletésű improvizatív muzsikák előadásával új dimenzióba helyeződtek a kórusművek.

Mennyi ideig tart felkészülni egy fellépésre?

Ez teljesen változó. Van, hogy a meglévő repertoáromból válogathatok, s van, hogy egy 90%-ban új anyagot kell megtanulnom, sok próbával begyakorolnom. A kettő között, vagyis, mondjuk 1 óra és egy több hetes munkafolyamat között széles a skála.

img

Hogyan látja: a gyerek-, vagy a felnőttközönség kritikusabb?

Nem is tudom mennyire mérhető, érzékelhető ez reálisan. A felnőtt közönség nyilván egy szocializált közeg, olykor elnéző, illedelmes, ne adj' Isten kicsit sznob, máskor meg épp elfogult. Így nehéz dolog a reakciókat pontosan értékelni. A gyerekek esetében ez hiányzik, vagy mérsékeltebb formában jelentkezik. Ugyanakkor a gyerekek figyelmetlensége nem feltétlenül "kritika". Lehet, hogy épp három napja nem játszhattak az udvaron és elképesztően nyugtalanok, ugrálhatnékjuk van. Ha ezt egy színházteremben tapasztalom, elég korlátozottan tudok jót tenni, így nagy marad az alapzaj, kisebb a jókedv, így némileg kisebb az elégedettség. Ha van terünk mozogni, akkor eszerint alakítom a műsormenetet, s mindenki felszabadultabb, elégedettebb. Mindemellett egy előadó nem feltétlenül tud elvonatkoztatni a saját maga élményeitől, sokszor másképp éli meg az előadást, mint a közönsége, mert önmagához viszonyít.

Mit vár 2016-tól, milyen évre számít?

Nincsenek nagyratörő vágyaim 2016-ban sem. Van lemeztervem, amely egyben egy új gyerekműsor is, Titoktok címmel. Animációkat szeretnék egy-egy dalhoz, klippet és új nótákat az etNoéval, szaporodnak a külföldi lehetőségeink is. De hogy mindebből mi mikor, hogyan valósul meg? Örömmel adok hírt róla a későbbiekben.

Fotók: Vermes Tibor (Koncertfotók), Falus Kriszta (portrék), és Lettner Kriszta (zenekari) munkái.

Sarusi István