Brüsszel felé közelít a kürtőskalács-vita

2016.06.11.
img

Még sem a román, sem a magyar hatóságok nem adtak be hivatalos kérelmet a kürtőskalács védettségével kapcsolatban. Ha mindkét fél tartja magát az álláspontjához, akkor érdekes helyzet állhat elő, ugyanis ugyanarra a termékre eltérő védettségi igényekkel kapcsolatban kell az EU-nak döntést hoznia. Mivel egy szokványos eljárás is egy évig tart, a székely kürtőskalács helyzetének uniós szintű rendezése évekig is elhúzódhat.

Egyelőre inkább politikai vita folyik Magyarország és Románia között a kürtőskalács védettségével kapcsolatban, de ez könnyen átalakulhat évekig tartó jogvitává is. Tavaly decemberben a magyar Földművelésügyi Minisztérium hungarikummá nyilvánította a kürtőskalácsot, egy hónappal később pedig felvették a Nemzeti Értéktárba, így kiemelkedőnemzeti érték lett. Ugyanakkor a román földművelésügyi miniszter, Achim Irimescu egy konferencián bejelentette, hogy Bukarest földrajzi eredetvédelemben részesítené a süteményt, amelynek receptjét először „egy román nemzetiségű, magyar állampolgárságú erdélyi asszony" tette közzé a 18. században. Ezzel a történelmi vita is elindult, hiszen a források szerint a kürtőskalács első receptjét Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária 1784-ben tette közzé, aki magyar volt, ráadásul akkor még nem létezett Románia. A mostani vita lényege azonban inkább arra helyeződik, hogy milyen védettsége legyen a kürtőskalácsnak. A román javaslat oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék megjelölésre vonatkozik, ez azonban azt jelentené, hogy csak Székelyföld egyes régióiban lehetne előállítani, Magyarországon például nem. A magyar álláspont szerint a kürtőskalácsot garantáltan hagyományos és különleges terméknek kell bejegyezni, így tulajdonképpen a receptúrát védenénk le, az édesség pedig bárhol elkészíthető lenne.

Az üggyel kapcsolatban megkerestünk több illetékest az Európai Uniónál. Az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottságának román alelnöke, Viorica Dăncilă egyelőre nem reagált kérdéseinkre, más román képviselők azonban későbbre tájékoztatást ígértek. Válaszolt ugyanakkor kérdéseinkre Erdős Norbert, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője, aki tagja az EP Mezőgazdasági Bizottságának is. Erdős Norbert elöljáróban kifejtette, hogy a kürtőskalács a magyar kultúra része, így egyrészt meg kell védenünk a készítésének a hagyományos módját és a receptjét, másrészt meg kell őriznünk a sütemény ma ismert ízét és formáját. Úgy véli, mind a nemzeti, mind az európai uniós jogban meg kell találni azt az oltalmi formát, amely biztosítja a kürtőskalács megőrzését. Míg Magyarországon a hungarikummá nyilvánítás, az EU-ban az ún. hagyományos különleges termék oltalom megszerzése az, amit Erdős Norbert szerint célként kell kitűzni. Ez utóbbi védelem azon élelmiszerek részére igényelhető, amelyek már legalább huszonöt éve jelen vannak az Európai Unió piacán, hagyományos jelleggel bírnak, és különleges jellemzőik megkülönböztetik más, hasonló élelmiszerektől. Ma hagyományos különleges termék például a mozarella sajt vagy a serrano sonka, Magyarországon pedig a pozsonyi kifli, a tepertős pogácsa vagy a szikvíz. A hagyományos különleges termék jelölés és termékcsoport elnevezés az előállítás sajátosságait garantálja. Például milyen feltételekkel hívható „kürtőskalácsnak” egy pékáru: meghatározott a méret, külalak, előállítási mód, felhasználható alapanyagok listája, alkalmazott technológia. Ezeket az információkat a termékleírás tartalmazza, amely az oltalom mellékletét alkotja. A termék elismerését követően a szabályok betartását az élelmiszer-biztonsági hatóságok ellenőrzik, de tanúsítás, akkreditáció nem feltétele a gyártásnak. A jelöléssel ellátott termékek jellemzőikben különlegesek és vásárlásukkal hazai hagyományokat támogathatunk.

img

- Véleményem szerint mind a magyar gyártóknak, mind az erdélyi és székelyföldi magyar kézműveseknek meg kell adni a jogot, hogy törvényszerűen állíthassanak elő kürtőskalá csot és ezt hagyományos magyar és székely termékként reklámozhassák az egész EU-ban – jelentette ki Erdős Norbert. - Ezért én a hagyományos különleges termékként történő közös benyújtást szeretném látni. Minél előbb adja meg az uniós szintű oltalmat az Európai Bizottság a kürtőskalács részére, annál hamarabb tudnak egy sikeres exportcikket kreálni ebből a kiváló élelmiszerből. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a két ország közötti esetleges viták jelentősen késleltessék az oltalom megszerzését. Elsősorban a magyar és a román agrárminisztérium, valamint a magyar és az erdélyi szakmai szervezetek, előállítók csoportosulásai részvételével megtartandó tárgyalások lefolytatására van szükség. Ez tehát még magyar-román közös ügy, hisz mindkét ország érdeke, hogy a kürtőskalács védett élelmiszerré váljon az EU belső piacán.

A képviselő információi szerint a román minisztérium már felvette a kapcsolatot a magyar féllel ebben az ügyben. Erdős Norbert ugyanakkor hangsúlyozta, hogy amennyiben azt tapasztalja, hogy a román kormányzat rosszhiszemű fellépésével ki akarja sajátítani a kürtőskalácsot vagy egyéb módon indokolatlanul húzza az időt, akkor természetesen lépéseket tesz a jó irányba történőelőrehaladás elősegítése érdekében.

Brüsszeli források szerint az Európai Bizottsághoz még sem a magyar, sem a román fél részéről nem érkezett beadvány a kürtőskalács védettségével kapcsolatban. Van azonban a terméknek egy versenytársa, amely hasonló, bár nem teljesen azonos jegyekkel bír és már közel tíz éve földrajzi oltalom alá helyeztek az Európai Unióban a szlovákok. A Skalický trdelník, vagyis Szakolcai kürtőskalács elnevezésű édesség legfontosabb tulajdonságai a következők: üreges, henger alakú sült tésztaféle, amelynek belső átmérője 3–5 cm, külsőátmérője 6–10 cm. Hagyományos módon készül, a megkelt tésztát „kürtő” alakúra tekerik. A feltekert tésztát megkenik felvert tojásfehérjével, majd megszórják őrölt dióval, mandulával, illetve kajszibarackmaggal, esetleg ezek keverékével. Sugárzó hő mellett aranybarnára sütik, végül vaníliás cukorral kevert porcukorral meghintik. A védettség szerint szakolcai kürtőskalácsot csak Szlovákia egyes területein lehet készíteni.

Írta: Gyulai Lajos