„Mindig tanyán szerettem volna élni!” – interjú Tisza Sándorral

2016.01.25.
img

Hivatás és hobbi. Tisza Sándor életében e két fogalom összefonódik, mint ahogyan immáron a népművészet és a falusi turizmus. Pályájáról, terveiről mesélt nekünk a csongrádi hagyományőrző.

Hogyan került kapcsolatba fafaragóként a turizmussal?

Szakmámból adódóan, mert középfokú vendéglátóipari végzettségem van: az iskolában tanultam húsipari alapismereteket, cukrászatot, de még turizmust is – mindenfélét. Voltam szakács és pincér egyaránt.

Mennyire tudta összeegyeztetni a vendéglátós szakmát a fafaragással?

Teljes mértékig! Elmesélem, hogyan kezdődött. Annak idején, amikor a Baricska Csárdában dolgoztunk – én, mint pincér, és a feleségem, aki pedig szakács volt – jó kapcsolatban álltunk az üzletvezetővel. Olyannyira, hogy telenként, amikor nem volt szezon, eljártunk egymáshoz. Egyik alkalommal, amikor eljött hozzánk Csongrádra az üzletvezető, látta, hogy milyen prés-fűszertartója van a páromnak. Rákérdezett, hogy hol vettük, mire elmondtam neki: azt én csináltam. Majd ő erre megkérdezte, hogy tudnék-e még faragni abból 150 darabot a Baricska Csárdába – minden asztalra egyet. Elvállaltam a feladatot, hiszen tél volt, ráértem. Utána azt is megkérdezte tőlem az üzletvezető, hogy készítenék-e emeletes fatálat? Természetesen, mondtam neki. Miután kikerültek az asztalra ezek a tárgyak, már a vendégek is meg akarták venni őket, úgyhogy a végén már el is adtunk belőlük. Aztán szabadidőmben pótoltam az elkelt darabokat. Így kapcsolódik a vendéglátás a fafaragáshoz. Mintegy 15-16 évet dolgoztam vendéglátásban. Úgy érzem, hogy ezalatt az idő alatt belefáradtam a munkámba. Viszont a fafaragást már gyerekkorom óta szeretem.

img

Hogyan folytatódott ezek után a karrierje?

Ezek után a feleségemmel hazaköltöztünk Csongrádra. Itthon mindössze két szezont dolgoztam a vendéglátásban. Amikor a pincérek és a zenészek meglátták, miket csinálok, azt javasolták, váltsam ki a vállalkozói igazolványt és próbáljak meg fafaragásból élni. Így is volt! Ekkor, 1991 – '92 környékén, Ópusztaszeren egyre kezdett nőni a turista-forgalom, és én nagyon szerettem volna a Nemzeti Történeti Emlékparkban ajándéktárgyakat árulni. El is mentem, de azt mondta a vezetőség, hogy csak minőségi terméket lehet árulni ott. Magyarul: kizárólag zsűrizett árut lehet eladni. Nem voltak zsűrizett munkáim, de tudtam, hogy lezsűriztethetem a munkáimat Szegeden, a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesületben. Ennek az egyesületnek Jellinek Márta a vezetője volt. Jelentkeztem és a Mártika nekem nagyon sokat segített, amiért én mindmáig nagyon hálás vagyok neki. Mindent, fatálakat, játékokat, amit készítettem, lezsűriztetettem, és így bekerültem Ópusztaszerre: tudtam árulni az Emlékparkban. Egy jó 15-20 évig ezzel foglalkoztam. Mindaddig, amíg nem kezdett el visszaesni az ajándéktárgyak piaca. Ekkoriban sokat gondolkodtam, mit kéne csinálni. Megoldásként a „több-lábon-állást” választottam. Mindeközben nyáron kézműves-fafaragó gyerektáborokat szerveztünk, és praktikus okokból úgy gondoltam, hogy a Kézműves Vendégházban szállásolom el a táborozókat.

Honnan jött a Fahídi Tanya ötlete?

Emlékszem, már gyerekkoromban is tanyákat rajzoltam: tavacskával, csónakkal, nádassal... Én abban hiszek, hogy amit gyermekkorában legtöbbször lerajzol az ember, az nagy álom számára, amit szeretne elérni. Nekem is ilyen vágyam volt a tanya, mert mindig tanyán akartam élni. Három évvel ezelőtt, amikor a Fahídon túl, a Nagyrétben találtam egy nagyon szép, 10 hektáros területet, tanyával, amit megvettünk, és így valóra vált a gyerekkori álmom.

img

Milyen célja van ezzel a tanyával?

A tanyasi életet szeretném bemutatni, megismertetni vele a hozzánk kilátogató gyerekeket, felnőtteket és családokat egyaránt. Szeretném megmutatni, sőt, megtanítani például a gyerekeknek, hogy milyen feladatai vannak egy tanyán élő embernek, így akár az állatgondozással, vagy éppen a kertészkedéssel ismertetném meg látogatóinkat. Már most vannak állatok a tanyán, amiket majd lehet simogatni. De a rackabirkától, a szürkemarháig, több őshonos magyar állatot szeretnék tartani majd kint. Terveink szerint lesz madárház is.

img

Milyen fejlesztések várhatóak még a jövőben?

Csinálni akarok még több faházat, és pár lombházat is. Nagyon szeretnénk bemutatni a hagyományos mesterségeket: a fafaragást, a kosárfonás, a bőrdíszművességet, a kovácsolást, a szövést és a fazekasságot szintúgy. Ezek, mint állandó programok szerepelnének a kínálatban, de szeretnénk rendezvényeknek is helyt adni. Azok esetében, természetesen, szintén fontos lenne a hagyományőrző szemlélet. A most meglévő hat faházban szeretnénk földműveléssel, disznóvágással kapcsolatos kiállításokat rendezni. Ezekhez már jó néhány szerszámot, eszközt összeszedtem. Ezt az egészet úgy képzelem el, mint egy hatalmas tájházat. Bár nem csak a dél-alföldi, hanem általában a magyarság életéhez kapcsolódó hagyományok őrzését tűztük ki célul.

Sarusi István

Képek: Fahídi Tanya Facebook oldala